MEGHÍVÓ

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tisztelettel meghívja Önt

Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet és a  Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar tisztelettel meghívja

„A Ma mindig csak nagy készülődés Holnapra" címmel

A PPKE Művészettörténeti Tanszékének konferenciája

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége tisztelettel meghívja Önt az Akadémia alapítója, gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmából rendezett

Tisztelt Tagtársak!

Az új igényeknek megfelelően, a rendelkezére álló technikák felhasználásával lehetővé vált, hogy a honlapunkon keresztül letölthessék az érdeklődők a belépési nyilatkozatot. A kitöltött lapot e-mailen, vagy akár postán is eljuttathatják a Társulat vezetőségéhez.

A dokumentum a Társulatot bemutató fül alatt érhető el!

(illetve itt)

 „HADAK ÚTJÁN”

Pálinkás József, az Akadémia elnöke méltató beszédében azt mondta: a jólét egyik eleme az igényes környezet, amelynek megteremtői a művészek, közvetítői viszont a művészettörténészek. Utóbbiak  az alkotások megértése révén hozzájárulnak ahhoz, hogy más szemmel nézzünk egy műalkotást.

Takács Imre művészettörténész, a Marosi Ernő születésnapja alkalmából összeállított kötet egyik szerkesztője a könyv megalkotásának indokaként úgy fogalmazott: „tartozunk korunknak, szakmai közösségünknek és önmagunknak azzal, hogy a XX. század második felének meghatározó magyar művészettörténész tudósa előtt, ezen a napon a tudomány frissen vasalt öltönyében jelenjünk meg.”

Hozzátette: Marosi Ernő barátainak és tisztelőinek száma sokkal nagyobb annál, mint ahány embernek egy 500 oldalas kötet teret enged.

- A nagyközönség középkorszakértőként tartja számon, de a művészettörténészek tudják, hogy valójában minden korszak kutatásához hozzátett valamit – mondta az mta.hunak Marosi Ernőt méltatva Lővei Pál, az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja. Hozzátette, hogy tudós a XIX. századdal, a historizmussal és a korai műemlékvédelemmel foglalkozó munkásága is kiemelkedő jelentőségű.

Marosi Ernő a magyarországi felsőoktatás kivételes tanáregyénisége, hiszen az ELTE művészettörténet szakának elvégzése óta – 47 éve – folyamatosan oktat. Ma is aktív, bár jövőre már valószínűleg csak a doktori iskolában. – Sok száz szakember került ki a keze alól: lényegében mindenki, aki legalább négy-öt évvel fiatalabb nála, az ő tanítványa – mesélte Lővei Pál az mta.hu-nak.

70. születésnapja alkalmából kollégái és egykori tanítványai egy 36 tanulmányt tartalmazó kötetet állítottak össze: - A Budapesten és Torontóban is dolgozó Varga Lívia művészettörténész először 2004-ben vetette fel a könyv ötletét, és a megvalósítás során is ő maradt a kezdeményezés motorja – mondta a könyv egyik társszerkesztője, Lővei Pál. A kötet szerkesztésében részt vett Beke László, Jávor Anna és Takács Imre is. Lővei Pál kifejtette, hogy a cél egy nemzetközi tanulmánykötet elkészítése volt, amelyet világszerte olvashatnak a szakmabeliek. Így a külföldi kutatóktól beérkező francia és német nyelvű dolgozatokat eredeti nyelvükön közölték, a magyar tanulmányokat pedig angolra fordították.

Ezek között szerepel az a négy írás is, amely Marosi Ernő munkásságának különböző vetületeit, annak a tudománytörténetben elfoglalt helyét, az életmű és a kortárs művészettörténet tendenciáinak kapcsolatait, a szerző műemlékvédelemben vállalt szerepét és a modern művészethez fűződő viszonyát elemzik. A könyv kiemelt tartalmi eleme Marosi Ernő 2010. januárjáig megjelent munkáinak teljes bibliográfiája.

A kötetben olyan szerzők publikáltak, mint Roland Recht, a Francia Tudományos Akadémia tagja, a gótika művészetének népszerű alapművét jegyző Robert Suckale (Berlin), vagy a Firenzében oktató Boskovits Miklós. – Akár száz tanulmányt is könnyen összegyűjthettünk volna Marosi Ernő tanítványaitól, barátaitól és munkatársaitól, de hogy a könyv kiadható legyen, úgy döntöttünk, hogy a középkorra koncentrálunk – fejtette ki Lővei Pál. A többi között a Tolhopff Corvina eddig nem vizsgált érmeábrázolásairól, a magyarországi szárnyasoltárokról és az azokat ért németalföldi hatásokról, valamint I. Ferdinánd nápolyi király korabeli érméken megjelenő portréiról szólnak a kötet tanulmányai.

- A kötet címe Bonum ut Pulchrum, amit Aquinói Szent Tamás egyik művéből idéztünk, némileg szabadon. Jelentése: a jót, mint szépet. Ez jól illeszkedik Marosi Ernő szemléletéhez, aki óráin is gyakran beszélt a középkori esztétika összefüggéseiről – tette hozzá Lővei Pál.

Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének gondozásában összesen 500 példány jelenik majd meg, ennek költségeit az Akadémia elnöksége és a Nemzeti Kulturális Alap állja. A mű kereskedelmi forgalomban is kapható lesz, de az elsődleges cél, hogy a Művészettörténeti Kutatóintézet minél több nemzetközi könyvtárba juttassa el a könyvet.

Marosi Ernőről

A művészettörténész az oktatói pályája mellett fontos és megbecsült tagja az Akadémiának, először levelező majd rendes tagjaként. Két cikluson keresztül, 2002 és 2008 között az intézmény  alelnöki posztját töltötte be. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának igazgatóhelyettese, majd ennek intézetté alakulása után igazgatója volt.

Munkásságát nemzetközileg is elismerik. Egy időben a művészettörténészek világfórumában, a Comité international d'histoire de l'art-ban (CIHA) ő képviselte Magyarországot, majd a szervezet központi vezetőségében egész Kelet-Európát.

Számos nagy jelentőségű hazai kiállítás fűződik a nevéhez, így 1978-ban a székesfehérvári Árpád kori kőfaragványok bemutatásában is részt vett. Kezdeményezője és szervezője volt az 1982-es székesfehérvári Nagy Lajos és az 1987-es budapesti Zsigmond kiállításnak is. Egyik ötletgazdája volt a 2006-ban a Szépművészeti Múzeum és a Luxemburgi Nemzeti Múzeum közös tárlatának, amely Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király életét dolgozta fel.

Első munkája a kassai Szent Erzsébet plébániatemplom történetéről született, későbbi írásaiban foglalkozott az esztergomi XII. századi művészettel, a Kolozsvári-testvérek Szent György-szobrával, a Képes Krónikával, és fontosak a magyarországi korai reneszánsz művészetéről vallott nézetei is.

-lp-

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2009. évi közgyűlésére 2010. március 29-én került sor a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. Kovács Tibor elnöki megnyitójában hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a Társulat szakmai presztízsének megőrzését, utalva többek között a közelmúltban lezajlott régészeti tanácskozásokra, melyek nem csökkentették a szakma megosztottságát, s melyekben a Társulat nem tölthette be azt a kiegyenlítő szerepet, melyre több mint 130 éves múltjára tekintettel predesztinálva lenne.

A hivatalos részt Lővei Pál alelnök vezette le, ennek keretében Jávor Anna főtitkár beszámolt a 2009. év programjairól és eseményeiről, kiegészítve az MTA részére készített jelentést (a jelentés szövege itt olvasható). A beszámolót a pénztáros és a Számvizsgáló Bizottság jelentése követte, ez utóbbi kitért arra, hogy a Társulat 2009-ben áttért a kettős könyvvitelre és az átállás nehézségekkel járt, a hiányosságokat pótolni szükséges. Ezt követően a Társulat titkára vázolta a Társulat szerény éves költségvetésének forrásait (MTA támogatás, tagdíj bevételek, 1 %) felhívta s figyelmet a tagdíjbefizetések fontosságára, majd tájékoztatást adott a 2010-re tervezett programokról.

A közgyűlés díszelőadását Nagy Ildikó művészettörténész tartotta: „Stróbl Alajos és a szobrász mesteriskola” címen, melyben  a Bajza-utcai Epreskertben 1889-ben épült szobrásziskola történetét, az ott létrejött műalkotásokat és szellemi értékeket elemezte. A szobrásziskola vezetője, igazgatója Stróbl Alajos volt, az épület helyet adott Stróbl és tanítványai műtermeinek, aki nemcsak az épületet, hanem az egész kertet a saját ízlése szerint rendezte be. A kert- és a műterem-együttes egyszerre volt alkotóműhely, oktatási intézmény, a társasági élet színtere és Budapest egyik közkedvelt látványossága. Az előadó ezt a miliőt, és az ebben dolgozó művészek alkotásait mutatta be a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában őrzött 19 darabos archív fotósorozat segítségével.

A díszelőadást követően a közgyűlés a Társulat kitüntető érmeit adományozta az alábbiak részére:

Feltárások az M0 autópálya nyomvonalán

„A "Thrák Királyok Völgye" című kiállítás a mai Kazanlak környékén egykor élt thrákok ókori történetét idézi fel. A kiállítás felbecsülhetetlen történeti jelentőségű. A világon egyedülálló, in situ módon megőrződött hellenisztikus kori halomsírok anyagát tárja a látogatók elé. A Kazanlak melletti térség jelentős thrák uralkodók temetkezési helyszínéül szolgált. Kazanlak közelében, a kelet-bulgáriai Zlatinica település mellett - a Xenophón által is említett - thrák kormányzó, Szevt (Sevt-Seuthus) halomsírját tárták fel, amelynek leghíresebb lelete a hellenisztikus hatást tükröző aranymaszk.