Pálinkás József, az Akadémia elnöke méltató beszédében azt mondta: a jólét egyik eleme az igényes környezet, amelynek megteremtői a művészek, közvetítői viszont a művészettörténészek. Utóbbiak az alkotások megértése révén hozzájárulnak ahhoz, hogy más szemmel nézzünk egy műalkotást.
Takács Imre művészettörténész, a Marosi Ernő születésnapja alkalmából összeállított kötet egyik szerkesztője a könyv megalkotásának indokaként úgy fogalmazott: „tartozunk korunknak, szakmai közösségünknek és önmagunknak azzal, hogy a XX. század második felének meghatározó magyar művészettörténész tudósa előtt, ezen a napon a tudomány frissen vasalt öltönyében jelenjünk meg.”
Hozzátette: Marosi Ernő barátainak és tisztelőinek száma sokkal nagyobb annál, mint ahány embernek egy 500 oldalas kötet teret enged.
- A nagyközönség középkorszakértőként tartja számon, de a művészettörténészek tudják, hogy valójában minden korszak kutatásához hozzátett valamit – mondta az mta.hunak Marosi Ernőt méltatva Lővei Pál, az MTA Művészettörténeti Bizottságának tagja. Hozzátette, hogy tudós a XIX. századdal, a historizmussal és a korai műemlékvédelemmel foglalkozó munkásága is kiemelkedő jelentőségű.
Marosi Ernő a magyarországi felsőoktatás kivételes tanáregyénisége, hiszen az ELTE művészettörténet szakának elvégzése óta – 47 éve – folyamatosan oktat. Ma is aktív, bár jövőre már valószínűleg csak a doktori iskolában. – Sok száz szakember került ki a keze alól: lényegében mindenki, aki legalább négy-öt évvel fiatalabb nála, az ő tanítványa – mesélte Lővei Pál az mta.hu-nak.
70. születésnapja alkalmából kollégái és egykori tanítványai egy 36 tanulmányt tartalmazó kötetet állítottak össze: - A Budapesten és Torontóban is dolgozó Varga Lívia művészettörténész először 2004-ben vetette fel a könyv ötletét, és a megvalósítás során is ő maradt a kezdeményezés motorja – mondta a könyv egyik társszerkesztője, Lővei Pál. A kötet szerkesztésében részt vett Beke László, Jávor Anna és Takács Imre is. Lővei Pál kifejtette, hogy a cél egy nemzetközi tanulmánykötet elkészítése volt, amelyet világszerte olvashatnak a szakmabeliek. Így a külföldi kutatóktól beérkező francia és német nyelvű dolgozatokat eredeti nyelvükön közölték, a magyar tanulmányokat pedig angolra fordították.
Ezek között szerepel az a négy írás is, amely Marosi Ernő munkásságának különböző vetületeit, annak a tudománytörténetben elfoglalt helyét, az életmű és a kortárs művészettörténet tendenciáinak kapcsolatait, a szerző műemlékvédelemben vállalt szerepét és a modern művészethez fűződő viszonyát elemzik. A könyv kiemelt tartalmi eleme Marosi Ernő 2010. januárjáig megjelent munkáinak teljes bibliográfiája.
A kötetben olyan szerzők publikáltak, mint Roland Recht, a Francia Tudományos Akadémia tagja, a gótika művészetének népszerű alapművét jegyző Robert Suckale (Berlin), vagy a Firenzében oktató Boskovits Miklós. – Akár száz tanulmányt is könnyen összegyűjthettünk volna Marosi Ernő tanítványaitól, barátaitól és munkatársaitól, de hogy a könyv kiadható legyen, úgy döntöttünk, hogy a középkorra koncentrálunk – fejtette ki Lővei Pál. A többi között a Tolhopff Corvina eddig nem vizsgált érmeábrázolásairól, a magyarországi szárnyasoltárokról és az azokat ért németalföldi hatásokról, valamint I. Ferdinánd nápolyi király korabeli érméken megjelenő portréiról szólnak a kötet tanulmányai.
- A kötet címe Bonum ut Pulchrum, amit Aquinói Szent Tamás egyik művéből idéztünk, némileg szabadon. Jelentése: a jót, mint szépet. Ez jól illeszkedik Marosi Ernő szemléletéhez, aki óráin is gyakran beszélt a középkori esztétika összefüggéseiről – tette hozzá Lővei Pál.
Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének gondozásában összesen 500 példány jelenik majd meg, ennek költségeit az Akadémia elnöksége és a Nemzeti Kulturális Alap állja. A mű kereskedelmi forgalomban is kapható lesz, de az elsődleges cél, hogy a Művészettörténeti Kutatóintézet minél több nemzetközi könyvtárba juttassa el a könyvet.
Marosi Ernőről
A művészettörténész az oktatói pályája mellett fontos és megbecsült tagja az Akadémiának, először levelező majd rendes tagjaként. Két cikluson keresztül, 2002 és 2008 között az intézmény alelnöki posztját töltötte be. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának igazgatóhelyettese, majd ennek intézetté alakulása után igazgatója volt.
Munkásságát nemzetközileg is elismerik. Egy időben a művészettörténészek világfórumában, a Comité international d'histoire de l'art-ban (CIHA) ő képviselte Magyarországot, majd a szervezet központi vezetőségében egész Kelet-Európát.
Számos nagy jelentőségű hazai kiállítás fűződik a nevéhez, így 1978-ban a székesfehérvári Árpád kori kőfaragványok bemutatásában is részt vett. Kezdeményezője és szervezője volt az 1982-es székesfehérvári Nagy Lajos és az 1987-es budapesti Zsigmond kiállításnak is. Egyik ötletgazdája volt a 2006-ban a Szépművészeti Múzeum és a Luxemburgi Nemzeti Múzeum közös tárlatának, amely Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király életét dolgozta fel.
Első munkája a kassai Szent Erzsébet plébániatemplom történetéről született, későbbi írásaiban foglalkozott az esztergomi XII. századi művészettel, a Kolozsvári-testvérek Szent György-szobrával, a Képes Krónikával, és fontosak a magyarországi korai reneszánsz művészetéről vallott nézetei is.
-lp-