Rózsa Zoltán: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő…”. Árpád-kori muszlim telep és temetője Orosházán
A mai Orosháza nyugati határában régóta ismert egy Árpád-kori falu, melynek területén az elmúlt években több régészeti feltárás is történt. Lehetőségünk nyílt az évek folyamán mintegy 450 telepobjektumot, és 170 sírt feltárni. Ez az együttes azért izgalmas a számunkra, mivel mind a település, mind pedig a temető muszlim jegyeket mutat. Jelen előadás az eddigi eredmények összefoglalása, ugyanakkor az itt lakók eredeti lakhelyének megjelölésére tesz kísérletet.
Gulyás Gyöngyi – Gallina Zsolt: Keltáktól a kunokig. Bányafeltárás Csanádpalotán
A Csanádpalota II. homokbánya területén fekvő lelőhely fő gerincét egy markánsan kiemelkedő, pleisztocén eredetű, ÉK-DNy-i irányú, homokból álló dombvonulat adja, melynek két legmagasabb pontját alkotja két halom, közte a DNy-on levő Dávid-halom. A bányában a Délút Kft 2013 nyarának közepén megkezdte a homok kitermelését az M43-as autópálya alapjába. A megelőző feltárás során 47.488 m²-t kutattunk át, amely során összesen 370 objektum került elő. A lelőhelyen kelta (13 vagy 14 sír) és szarmata temetőrészletek (50 sír), szarmata és Árpád-kori településrészlet, valószínűleg avar kori karámrendszerek (12 karám), egy kora avar temetési áldozat és egy kun lósír került felszínre.
Az Árpád-kori település tatárjáráskori pusztulására utalt két, rendellenesen (összekötözött végtagokkal) fekvő váz. Az egyik váz medencéje alatt 5 db IV. Béla ezüst denár volt. Az érmék tatárjáráskori kincsleletekben fordulnak elő, így az Árpád-kori falu pusztulásának az idejét erre az időpontra tehetjük. A tatárdúlás jelenlétét erősíti az a meneteles lejáratú gödör, amelynek a letaposott járószintjén egy kétélű pallóst, egy lóvakarót és egy sarlót találtunk.
A lelőhely legérdekesebb lelete az egyik Árpád-kori árokra ráásott gödörben fekvő, kun teljes lóváz. A sírból a viseletnek megfelelő helyen, a ló bal- és jobb oldalán került elő egy-egy széles, íves talpalójú, kerekded alakú, vállában kovácsolt vaskengyel. A váz mellett és részben alatt aranyozott ezüstlemezből készített kettős félhold-, négyszögletes alakú, karéjos- és háromszögletes, karéjos díszítésű vereteket találtunk, amelyek vékony textilre, talán nyeregtakaróra vagy halotti lepelre lehettek felvarrva. A sírból egy szíjelosztó karika, egy vaskés és egy 5x7 cm-es deformálódott, sérült, préselt aranyozott ezüstlemez került még felszínre. A lósír közelében lovasának sírja nem került elő.
Pokrovenszki Krisztián – Szőllősy Csilla: Árpád-kori edényégető kemence Seregélyes határában
A Szent István Király Múzeum 2012 telén megelőző feltárást végzett a 62-es főút Seregélyest elkerülő szakaszán. Ennek során Seregélyes-Réti-földek lelőhelyen egy nagyobb méretű Árpád-kori településrészlet látott napvilágot, egy avar kori temető és kelta telepobjektumok kíséretében. A középkorból feltárásra kerültek földbe mélyített épületek, kemencék, kemencebokrok, valamint a településhez tartozó élelemtároló gödrök, kutak, illetve az ezeket határoló árokrendszerek. A település leletanyaga elsősorban kerámia, mely a 11-13. századra keltezhető.
Az ásatási területen előkerült két Árpád-kori edényégető kemence is, melyek közül – a téli körülmények ellenére – az egyiket sikerült meglehetősen ép állapotban feltárni. Lépcsős kialakítású munkagödréhez csatlakozott az egyosztatú tüzelőtér, melyet egy szinte teljesen épen megmaradt agyagrostély választott el az égetőtértől. Boltozatának csupán kis része maradt fenn. A másik edényégető kemence kevésbé volt jó állapotú, csak munkagödrét, illetve kürtőjének egy részét lehetett feltárni.
A székesfehérvári GeoMontan Kft. jóvoltából sikerült egy térszkenneres felvételt is készíteni a jobb állapotú kemencéről és környezetéről, mely újabb elemzésekre adhat lehetőséget.
Hasonló kemencék az Árpád-korból viszonylag ritkán kerülnek elő, ezért is tartjuk fontosnak a bemutatását.
Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője. A 2012–2013. évi feltárások eredményei
A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, majd jogutódja, a szentendrei Ferenczy Múzeum 2007 őszétől kezdődően a középkori Dabas területén több ízben végzett megelőző régészeti feltárásokat. 2012. június-júliusában, illetve 2013 júniusában a Templom-dombra tervezett emlékmű építési munkálatait megelőzően került sor a középkori település elpusztult templomának és temetőjének részleges kutatására. Célunk a templom lokalizálása, építési periódusainak keltezése volt. Középkori írott forrásaink a török korban elpusztult települést gyakran említik. Újkori feljegyzések szerint az elpusztult templom köveit az 1793-94-ben felépült református egyház építésére használták fel.
A dabasi templom és a templom körüli temető létesítése a feltárás adatai alapján a 12. századra mehet vissza. Az Árpád-kori falcsonkokat II. Béla verettel keltezett barna homokba alapozták. A templomnak volt egy pénzekkel egyértelműen keltezhető Zsigmond-kori építési fázisa. Írott forrásaink alapján Dabas falu tulajdonosai a késő középkorban köznemesi családok voltak, szerény birtokokkal. A temető emlékanyaga társadalmi státusukat meghaladó gazdasági potenciált tükröz. A szórvány leletektől eltekintve, tizenöt temetkezés esetében sikerült regisztrálni az egykori ruházat, vagy ékszerviselet valamilyen emlékét, sok esetben csak egyszerű bronzlemez töredékeket. A nemesfém tárgyak nagyobb része másodlagos pozícióból származott, kevert rétegekből, feltöltésekből, de leginkább a templombelsőből. Az olyan különlegességek, mint az aranyozott ezüst köves gyűrű, vagy az aranyozott bronz, áttört díszű övcsat jelzik, hogy a dabasiak ismerték és követték a nyugat-európai divat változásait. Ha a hétköznapi életben nem is feltétlenül volt mindennapos, a halotti reprezentáció megkövetelte a díszes ruhák, értékes ékszerek sírba helyezését. Tipikus példája ennek a STR 38 sírba helyezett kisfiú veretes öve, mely rendkívül jó állapotban maradt ránk.
Magyar Károly – B. Nyékhelyi Dorottya –Terei György: A Várkert Bazár feltárása 1998–2000 és 2012–2014
A Várkert Bazár területének mindkét részén, az Öntőház udvaron és a volt Ifjúsági Park területén először 1998-2000 között került sor szondázó ásatásokra, amelyeket teljes feltárásoknak kellett volna követni. Ehelyett 2012 nyarán további, kisebb próbafeltárásokat végezhettünk, majd 2012 őszétől – a két helyszínen eltérő formában – tudtunk még megelőző feltárást és „minősített régészeti megfigyelést” (gyakorlatilag leletmentést) folytatni.
Az Öntőház udvaron 2012-ben elkezdett munkák 2014 januárjában fejeződtek be. A korábbi szondázások és a megelőző feltárások eredményeként sikerült az udvar területén állt 16-18. századi ágyúöntő műhelyek, és egy ezeknél korábbi, 15. századi hatalmas épület falait azonosítanunk. A maradványok között nagy mennyiségű közép és török kori leletanyag került elő, többek között eddig ismeretlen 15-16. századi kályhacsempe és majolika padlótégla típusok.
Az egykori Ifjúsági Park területének 2012 novemberétől - kisebb megszakításokkal-, 2013 júniusáig végzett régészeti kutatása során új ismeretekkel gazdagodtunk a terület beépítettségéről. A keleti várlejtő teraszosan kialakított nyugati oldalán hódoltságkori településrészletet sikerült feltárni. A terméskő falú építmények némelyikét újjáépítették. Végső pusztulásukat a Buda visszafoglalásáért vívott harcok okozhatták.
A volt Ifjúsági Park déli részének feltárására 2013. júniusától július végéig került sor. Az ásatás a Várbazár építését megelőző, a tatárjárást követő alapítástól a török hódoltság koráig tartó időszak emlékeit hozta felszínre. A leletanyag nagy része a sziklafelszínbe vájt gödrökből került elő. A legkorábbi leletek 13. század második feléből származó kerámiaedények. Ezek bizonyítják, hogy már ebben az időszakban is éltek a Várhegy ezen területén. A későbbi, török kori gödrökből díszes kerámiatárgyak, késnyél, aranygyűrű került elő. Az ásatás során napvilágot látottak török kori épületmaradványok és egy köves felszínhez tartozó csatornalefolyó is. Az ostromok során elpusztult házak szintén gazdag leletanyagot őriztek meg számunkra: egy mellvértet, egy teljesen ép zárszerkezetet, egy szablyát.
Címkék: saját programok
