Heinrich-Tamáska Orsolya – Straub Péter: Újabb kutatások Keszthely-Fenékpusztán
A fenékpusztai erőd a pannoniai ún. belső erődök körébe tartozik, melyek építését a kutatás a Kr. u. 4. század középső és utolsó harmada közötti időszakra keltezi. A több mint 150 év ásató- és kutatómunkájánakegy modern módszerekkel feldolgozó és összefoglaló katalógusának összeállítását célozta meg az a 2006-ban felállt német-magyar Projekt (Kontinuität und Migration in und um Keszthely-Fenékpuszta ab der Spätantike bis zum 9. Jahrhundert), melynek eredményei a Castellum Pannonicum Pelsonense sorozatban folyamatosan jelennek meg.
2009 óta a késő római erőd területén,mint hitelesítő feltárások újraindultak az ásatások. A régi Csák Árpád-féle ásatások dokumentációi és megfigyeléseiugyanis sokszor hiányos vagy ellentmondó adatokra épülnek. Az ásatások három területre koncentrálnak:
- Az ún. 4. számú épületre, ami a szakirodalomban I. számú bazilikaként is szerepel
- Az ún. ’A’épületre
- A Csák-féle összesítő térképen’C´ épületnek megnevezettépítményre
A 2007-ben és 2008-ban végzett geofizikai felmérésekből nyilvánvalóvá vált, hogy a Csák Árpád által feltárt épületek alaprajzai revízióra szorulnak keltezésüket illetően éppúgy, mint az egyes épületek funkciójának kérdésében. Így pl. az ún. ’A’ épület északi részén a geofizikai felmérések eredményei és a Csák-féle 1906-os alaprajz egyáltalán nem egyezik. Ennek alapján feltételeztük, hogy több fázis épülhetett egymásra, melynek nyomait korábban nem dokumentálták megfelelően. A 2009 óta folyó ásatások valóban egyértelműen kimutatták, hogy a Csák-féle perystil-villa alaprajz alatt egy apszis húzódik, amire részben ennek a villának az első padlórétege és a fala ráhúzódik, tehát alatta egy korábbi épületről van szó.
A Csák-féle ásatásokból ismert ’C’ épület kapcsán is új eredményekre jutottunk. Egy 2002. évi légifotó szerint a ’C’ épület helyén valójában két, apszisos és négyszögletes helyiségekből álló nagyobb épületekkel számolhatunk, amit a területen 2008-ban végzett georadar mérések is megerősítettek. Ásatási szelvényünk nyugati felében megtaláltuk a feltételezett fürdőépület frigidarium-át, valamint egy latrina-t. Az épülettől nyugatra egy nagyobb méretű apszisos épület is található, amit talán gymnasium-ként használtak.
A jövőbeli ásatások révén az említett épületek egyes periódusainak pontosabb keltezésével szeretnék az épületek építési fázisait meghatározni.
Pap Ildikó Katalin: A szelestei germán temető feltárása (M86 2. lh, Vas megye)
A Savariától 23 km-re Ék-re fekvő Szeleste határában, az M86-os út 2. lelőhelyének próbafeltárása során Mladoniczki Réka két erősen bolygatott korhasztásos temetkezésre bukkant. A terület 2013-as megelőző feltárása a megye első germán temetőjéből további 110 sírt eredményezett. A Vas megyéből ismert korai népvándorlás kori szórványleletek alapján feltételezhető volt, hogy a területen futó távolsági útvonalakat ebben az időszakban is ellenőrizte a mindenkori hatalom, ám mindeddig germán népesség megtelepedésre utaló nyomot a megyében nem ismertünk.
A majdani út nyomvonalába 112 temetkezés esett, azonban a sírmező északi irányban biztosan, déli irányban valószínűleg folytatódik. A feltárt temetkezések négyötödét még a népvándorlás korában kirabolták. A nagyon bolygatott sírok kivételével szinte minden temetkezésnél meg tudtuk figyelni rönk- és deszkakoporsók nyomát, valamint öt sírt biztosan római tegulákkal fedtek.
A rablásnál a dokumentálható esetekben a bolygatás a koporsóra irányult; legtöbbször a fejrészre ástak rá, majd a fát áttörve az üregbe bekotorva igyekeztek hozzájutni az értékekhez. A bolygatás nyomaiból a halott eltemetése és kirablása között eltelt időre is tudtunk következtetni. A szisztematikus fosztogatás során egyszerre több sírt nyitottak ki és a kikotort csontok nem minden esetben az eredeti helyükre kerültek vissza. A rablás metódusának kitűnő példája a 437-es sír, amelyben egy idős férfi nyugodott. A bontás során a sírban egy fiatal nő koponyáját is megtaláltunk, amelynek üregéből a csontok mosásakor egy – nyilván a rabláskor a felsőtestről belekotort – kőberakásos korongfibula került elő.
A temetőből 9 kengyel-, 4 korong- és 7 S-fibula került elő, melyek közül 11-et viseleti helyzetben – a korong- és S-fibulákat a felsőtesten, a kengyelfibulákat derékon és az alsótesten – találtunk meg. A női sírokból bronz hajtűk mellett közel 250 üveg-, ásvány- és kagylógyöngy, köztük több kiemelkedő szépségű millefiori gyöngyszem származik.
A fegyveres férfisírok jórészt szintén bolygatottak voltak. Ezekből 13 hosszú és rövid lándzsát, 4 pajzsdudort, 3 vas szigonyt, 2 baltát, 1 csákányt, 1 kardot, legalább 5 tegezt, valamint számos vas kést és tarsolyzárót bontottunk ki. A temetőben további egyszerű és veretes bronz és vas csatokat, csontfésűket, bronz és vas csipeszeket, illetve nagy mennyiségű egyéb bronz-, vas- és ólomtárgyat találtunk, melyek funkciójára restaurálás után derülhet fény. Három férfi sírgödrébe összesen négy kistestű négylábú állat, valószínűleg kutya tetemét helyezték el. Egy kutya nyakán vaslánc, egy másikén vas hám volt.
Számos esetben megmaradt a szintén a koporsón kívül elhelyezett étel, melynek maradványait állatcsontok és agyagedények formájában találtuk meg. A temetőből 57 agyagedény származik. Két női halott lábánál bronzveretes faedény, egy kisgyermek koporsóján talpas üvegkehely volt. Öt felnőtt és egy gyermek koponyáját torzították.
Az előadásban az ásatás menetét és a feltárás során tett megfigyeléseket szeretném ismertetni, illetve bemutatok néhány temetkezést és leleteit a bontástól a restaurált állapotig.
A temető konzulense dr. Tomka Péter. Az embertani anyag meghatározását dr. Tóth Gábor végezte. Az ásatáson részt vett Simon Zsófia és Nyerges Anita régész, Kőszegi Ádám és Horváth András régésztechnikus, valamint Derdák Ferenc geodéta. A tárgyakat a terepen felvette és restaurálja Kiss E. Csaba, Kusztor Gergely és Ferencz Eszter.
Szücsi Frigyes: Avar kori temetőrészlet Nagyvenyim – Fűzfa utcából
2013 augusztusában a nagyvenyimi csapadékelvezető csatorna kivitelezése közben addig ismeretlen avar kori temető létezésére derült fény, de a kivitelező a bejelentést elmulasztotta. Sajnos, mire az új lelőhely területén a munkálatokat sikerült leállítani, már mintegy 8-10 sír megsemmisült. A Szent István Király Múzeum munkatársai által megmentett további 22 sír Ny-K, valamint ÉNy-DK tájolású, egymástól 1-2 méter távolságra elhelyezkedő aknasír.
A csapadékelvezető csatorna 4 méter széles nyomvonala ÉNy-DK irányban mintegy 33 méteren át keresztezte egy dombháton a temetőt, így a nyugati és a keleti szélét is sikerült megtalálni. Említésre méltóak a koporsó alkalmazására utaló nyomok és a sírok egy részénél megfigyelt cölöpszerkezet. Bolygatatlan állapotában dokumentálhattunk többek között egy lovassírt, amelyben felszerszámozott lova mellett nyugvó lovasnak bronz övgarnitúrája volt, és egy női sírt, amelyben rekeszdíszes mellboglár-párt, gyűrűt és gyöngycsüngős fülbevalót leltünk viseleti helyzetben. A sírok mellékletei között megtalálhatóak a térség avar kori temetőiben szokásos ételmellékletek, gyorskorongolt szürke és sárga kerámia, korongolatlan bögrék, orsógomb, vaskések, lószerszámveretek és egy lándzsahegy.
A feltárt, közép- és későavar korra keltezhető temetőrészlet jelentős példája annak, hogy a nagyberuházások, illetve a nagyobb méretű földmunkával járó beruházások esetén mindenkor fontos lenne a régészeti megfigyelés, szakfelügyelet biztosítása.
S. Perémi Ágota: A Balatonudvari-Fövenyes avar és 10-11. századi temető kutatásának eredményei
2002-ben, a Balaton-felvidék csatornázásának földmunkái során a szakirodalomban korábban ismeretlen temető Balatonudvari község nyugati végében, a Fövenyes nevű részen, a 71-s főközlekedési út északi oldalán húzódó, 20-24 méter széles völgyben került elő. Előkerüléskor leletmentés keretében 116 sírt mentetünk meg.
2009. évtől kezdve három évre tervezett program keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával tovább kutattuk a temetőt (2009-2010 és 2013-ban). Célul tűztük ki, hogy a viszonylag szűk völgyben elhelyezkedő temető egészét behatároljuk, megkeressük széleit. Adott volt, hogy a völgyet nyugati és keleti oldalról övező, a talaj adottságai miatt temetkezésre alkalmatlan dombok egyúttal a temető nyugati és keleti lezárásai. Ezt a feltárások során igazoltuk. Ismeretlen volt északi kiterjedése, amelyet a 2013. évi ásatás során sikerült megtalálni. Feltételezésünk szerint déli irányban az út másik oldalán levő völgyben folytatódik a temető, amelynek kutatását tervezzük. Eddig 1400 m2-i területet, sírszám szerint 583 sírt tártunk fel.
A feltárások során kiderült, hogy a temető szinte teljes területén a felső rétegben Ny-K-i tájolású, 10-11. századi sírok, alattuk ÉNy-DK-i tájolású, késő avar kori, 9. század elejei temetkezések kerültek elő. A későbbiek nem bolygatták a korábbiakat.
Ugyanakkor kiderült, hogy a késő avar kori temetkezések több esetben közép avar korra keltezhető sírokat bolygattak meg, amelyeket gyakran kiraboltak, a megtalált csontokat az új sír két végébe dobálták vissza. Mellettük gyakran egy sírgödörbe több rétegben egymásra temetett, a leletanyag alapján avar korra (közép, felette nem ritkán két, sőt három késő avar kori) keltezhető temetkezés volt, de az egy sírgödörbe, közel azonos időben eltemetett két vagy három elhunyt sem volt ritka. Ennek magyarázata minden bizonnyal az lehet, hogy a környéken igen csekély volt a temetkezésre alkalmas terület.
Leletanyag tekintetében jelentősebbek a gazdagabb avar harcosok, valamint női és gyerek sírok, de említésre méltó néhány különleges darab is, mint egy vaslemezből hajlított kis pohár, csont tégely, birkacsontból készült játékkocka (asztragalosz), átfúrt emberi fogak, vagy a megyei anyagban ritka csont sótartó, vas kapa, vaskulcs.
A 10-11. századra keltezhető temetkezések leletanyaga szegényesebb volt (egyszerű vagy S-végű fülbevalók, különböző bronz vagy ezüst gyűrűk, gyöngyök, nyakperec stb.), ugyanakkor temetkezési szokások tekintetében nagy változatosságot mutatnak. „Különleges” leletünk az egyik gyereksírból előkerült öntött, bronz, korpuszt ábrázoló mellkereszt, amely kis függesztő fül segítségével volt a nyakláncba fűzve.
Szentpéteri József –Takács Miklós – V. Székely György: Solt–Tételhegy 2013. évi feltárási eredményei (középkor)
A Kárpát-medence hatalmi központjainak kutatási programjába illeszkedő tervásatás 2005-ben kezdődött a Kalocsai Sárköz és a Solti síkság határán. Az interdiszciplináris kutatások (Castrum Tetel Projekt) során egy több korszakban is regionális szerepet betöltő település képe bontakozott ki. Az őskori (középső és késő bronzkori) eredményeket külön szekcióban ismerteti Somogyvári Ágnes (Kecskeméti Katona József Múzeum); beszámolónk három előadója a magyar honfoglalás korától a török kor végéig tartó időszakot tekinti át.
A középkori Solt elődje a Tételhegyen található. Feltehetőleg a történeti Fejér megye solti székének központját sikerült lokalizálni a Várdombon, ahol egy kora Árpád-kori földvár kutatása kezdődött tavaly (Szentpéteri József, MTA BTK Történettudományi Intézet, Magyar Őstörténeti Témacsoport). A Várdomb melletti Templomdombon (ahol 1907-ben gazdag honfoglalás kori női temetkezésre bukkantak) egy soros temető első száz sírjának feltárására került sor, valamint egy gótikus templom és a körülötte levő temető kutatása folyik.
Takács Miklós (MTA BTK Régészeti Intézet) a lelőhely Árpád-kori telepjelenségeit mutatja be. Elsőként – több sáncárok-átvágás tanulságait hasznosítva – a bronzkori védművek Árpád-kori megújításait tekinti át, majd objektumtípusok szerint haladva az eddig feltárt településrészleteket ismerteti. Meglátása szerint a veremházakon figyelhetők meg olyan sajátosságok, amelyek az adott régióban másutt csak ritkán dokumentálhatóak. Az egyéb objektumtípusok (gödrök, árkok) bemutatása után a leletanyag-típusokról szól, hangsúlyosan figyelve az időrend problematikájára.
V. Székely György (Kecskeméti Katona József Múzeum) a lelőhelyen eddig előkerült numizmatikai anyagot értékeli: a 225 lelet döntő többsége forgalmi pénz (220 db), 4 db textil zárjegy (plomba) és egy számolóbárca. Többségük szórványként, főleg fémkeresővel történt gyűjtés során került elő, s csak kisebb hányaduk régészeti feltárás során. A pénzek korszakbeli megoszlása nem egyenletes, csekély részük a római korból és a népvándorlás korából, nagyobb hányaduk a kora és késő középkorból, valamint a kora újkorból származik. Korszakonkénti megoszlásuk hullámzása egyfajta tükörképe a Tételhegy történeti jelentőségének: ezek szerint a római korban és a népvándorlás korában csekély, az Árpád-korban jelentősebb, a késő középkorban kiemelkedő jelentőségű, a kora újkorban már ismét kisebb szereppel bíró hely volt. A Tételhegyen eddig talált forgalmi pénzek magyar és külföldi anyagára egyaránt jellemző, hogy szinte kizárólag kis értékű veretek, azaz aprópénzek fordulnak elő: elsősorban a napi pénzforgalom mindenkori keresztmetszetét adják, ahol az értékes nemesfém pénzek jóval ritkábban fordulnak elő.
Az előadás végén az eredmények összefoglalására, a különböző tudományterületek hozadékai közötti ellentmondások, valamint a következő évek terveinek ismertetésére kerül sor.
Címkék: saját programok
