Őskor
Antoni Judit: "Ismerkedés az őskori félkész kőeszközökkel: a megközelítés módjai."
Veszprém határában 2010-ben került elő a feltárás során az a félkész bazalt-eszközökből álló raktárlelet, melynek darabjai az őskori kőeszköz-készítés titkaiba engednek némi bepillantást. Az eszközök feldolgozása jelenleg is tart: a geológiai megközelítésen kívül a kísérleti régészet és a néprajz módszerei is bevetésre kerülnek.
Harkai István – Mészáros Patrícia – Sz. Wilhelm Gábor: Késő rézkori településrészlet és középső bronzkori birituális temető Kiskőrösön
Kiskőrős belterületének Ny-i szélén az Agroline Kft. telephelyének D-i részén egy festőüzem létesítését tervezte. Az ipartelep (korábbi Gépállomás) területén és a szomszédos sportpálya építése közben 1961-ben urnasírok kerültek elő, melyhez Bándi Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori régésze ment ki egy kis leletmentésre. A területen a középső bronzkori Vatyai kultúra temetőjének pár urnasírját és egy általa a kora bronzkori, Kisapostag kultúrához sorolható település részletet tárt fel. A területen 2011. július 25 és augusztus 30 között folytattunk megelőző feltárást. A lelőhelyen 5 korszak emlékei kerültek elő 2.067 m2 felületen, igen intenzíven, ami így 100 %-ban fedettnek bizonyult. Összesen 338 stratigráfiai egység került kiosztásra, ami 328 objektumhoz tartozott.
A felület szinte teljes részén egy késő rézkori, Pécel/Baden kultúra népességéhez köthető település részletét dokumentáltuk. Az egész szakaszon viszonylag nagy sűrűségben, gyakran egymást is vágva voltak találhatóak a jelenségei. A D-i részen előkerült egy kettős árok, íves vonalvezetéssel, ami minden bizonnyal az egyik periódusának a települést kerítő létesítménye lehetett. A jelenségek többsége különböző funkciójú gödör volt, melyek között néhány méhkas alakú verem is volt. Az előkerült leletanyag igen gazdag volt, szinte minden objektum tartalmazott valamennyi kerámiát, de jó néhány kőeszköz is napvilágra került. Az edények között számos díszített, nagyméretű töredék is előkerült, gyakran szuperpozícióban egymással, melyek a feldolgozás során tovább pontosíthatják a kultúra belső kronológiáját. Összesen 4 gödörből került elő egészben eltemetett, valószínűleg összekötözött pozícióban fekvő egész szarvasmarha áldozat, az egyik fején nagyméretű taglózás nyommal. Négy gödörből kerültek elő emberáldozatok, összesen 5 emberi maradványt tartalmazva, melyek között a többsége meg volt csonkítva.
A terület ÉK-i harmadában egy középső bronzkori birituális temető került elő a Vatyai kultúra fiatalabb időszakából. Összesen 18 urnás és egy zsugorított temetkezés került elő. Az urnák többsége teljesen épen, a fedő tállal együtt került elő, de csak néhány nem volt összeroskadva a föld súlyától. Az urnák belsejében a hamvak mellett egy kis füles bögre volt az állandó melléklet.
Ilon Gábor: Beszámoló Győr-Ménfőcsanak - Széles-földek megelőző régészeti feltárásáról 2009-2011
Győr-Ménfőcsanakon tervezett bevásárlóközpont építése miatt került sor a megelőző feltárásra, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és jogutódja, a Magyar Nemzeti Múzeum - Nemzeti Örökségvédelmi Központ munkatársai végeztek el. Korábban, az e beszámolóban bemutatásra kerülő feltárás előtt a közvetlen környéken összesen kb. 250.000 m² megkutatott területtel számolhatunk. Jelen beszámoló tárgyát képező feltárásra 2009. október 12. és november 3., illetve 2010. március 29. és november 19., valamint 2011. március 28. és szeptember 30. között került sor. A feltárt terület 277.165 m² nagyságú volt. Feltárt jelentségek száma 10.965. A folyamatos fémkeresésnek köszönhetően közel 6.000 db tárgy (bronzkortól a késő középkorig) került begyűjtésre a réteges humuszolás során. Közöttük két késő bronzkori kincslelet, a többszáz fibula között kora vaskor, kelta és többségükben római koriak, 3 tucat római kori ólomvotív, valamint két langobard pajzsdudor.
A feltárt lelőhelyrészlet szűkebb és tágabb összehasonlításban is nagyjelentőségű, a korábbi feltárásokkal együtt, a Kisalföld területének legnagyobb összefüggő régészetileg megkutatott felületét jelenti. Feldolgozása esetén – a későbbi regionális kutatások etalon lelőhelye lehet. Több időszak (kora vaskor, kelta) telepkutatása szempontjából a feldolgozás során a soproni Krautackerrel vethető össze. Továbbá földrajzi elhelyezkedését tekintve: Bakony, Rába-völgy, Duna – kulcspozíciót foglal el mind a Ny – K-i, mind az É – D-i kulturális kapcsolatok szempontjából. Jelentős adalékkal szolgáltathatnak a megismert kora vaskor, kelta és római kori települési struktúrák valamint a korábban már feltárt több száz síros (mészbetétes, kora vaskori, kelta, római, langobard és avar) temetők. Tágabb, nemzetközi összefüggések vizsgálatát teszi lehetővé az Aunjetitzi kultúra és a Litzen-kerámia, a Gáta-Wieselburg és a DMK elterjedésének és határának kérdésében, a halomsíros és urnamezős kultúrák megjelenésében a térségben, a kora vaskor és a kelták kapcsolataiban (az utóbbi esetében pl. a grafitkereskedelem kérdése), a szkíták és a Hallstatt kultúra kapcsolatában, a római kori település helyében és jelentőségében Arrabona territoriumán.
Szeverényi Vajk – Szalontai Csaba – Priskin Anna – Czukor Péter: Késő bronzkori erődített telep Csanádpalota határában
2011 áprilisa és decembere között megelőző feltárást végeztünk az épülő M43-as autópálya Makó és Nagylak közötti szakaszának nyomvonalán. Csanádpalota határában, Juhász T. tanya lelőhelyen (M43/55. lh.) a terepbejárások adatai szerint késő bronzkori, népvándorláskori és Árpád-kori leletekre számíthattunk. Már a terepbejárások során sikerült azonosítani egy ovális, sánccal és árokkal körülvett erődített részt a nyomvonal mellett néhány 100 m-re, amely légifelvételeken is jól látható. Az ásatás során további késő bronzkori árkok kerültek elő, amelyek egy rendszerbe illeszthetők a légi fotókon láthatóakkal, és együttesen egy kb. 375 ha-os területet vesznek körül. A kb. 10 hektárnyi feltárt területen 81 késő bronzkori objektumot tártunk fel, melynek nagy része gödör illetve erődítési árok; ezek gazdag leletanyagot szolgáltattak. A kerámiaanyag előzetes stilisztikai elemzése alapján a lelőhelyet a Proto-Gáva időszakra datálhatjuk, kb. az i.e. 1300-1000 közötti időszakra, amit az ásatáson előkerült bronz leletanyag is megerősít. Az ásatás és a légifotók eredményei alapján egy igen nagyméretű erődített településsel állunk szemben, amelyet egy ovális sánc-árok, egy azzal koncentrikus félkör alakú árok, valamint egy jóval nagyobb, szabálytalan alakú árokrendszer vesz körül. A település nem egyedi a korszakban, hasonlókat ismerünk Békés megye déli részéről, valamint a határon túlról, Arad és Temes megyékből is. Ezek megjelenése e periódusban igen komoly társadalmi-gazdasági átalakulásokra utal. Az erődített település kutatását a leletmentés után is folytattuk szisztematikus terepbejárással, geológiai fúrásokkal, légifotózással, és a területről digitális terepmodell is készült.
Fekete Mária – Szabó Géza: Eredmények és feladatok a regölyi halom 2011. évi kutatásának tükrében
Egy különleges áldozati állvány lelőhelyének azonosítása során vált nyilvánvalóvá az elmúlt évben a Tolna megyei Regölyben, hogy az áldatlan állapot miatt azonnal hozzá kell kezdeni a szakirodalomban is csak kevésbé ismert Kölcsey utcai halom feltárásához. Februártól – gyakran szabad időnkben is – hónapokon át végeztük az előkészítő munkákat (az anyag begyűjtése, az omladékok átszitálása, a halomba ásott pince, a disznó- és tyúkólak eltakarítása, a romos lakóház és melléképületeinek elbontása, a halom felmérése, talajfúrások, metszetek és rétegek rajzolása). Június közepétől pedig – múzeumi és pályázati támogatás hiányában – nagylelkű szponzoraink és a részt vevő diákok segítségével 3x2 hetes turnusban egy régész tábor keretei között elkezdtük a halom feltárását.
A feltárás kiemelkedő jelentőségű leletei közé sorolható a Kr.e. 7. sz. második felére keltezhető tumulus alatt talált 14x14 m-es boronafalú építmény. A rendkívül gazdag és változatos – ugyanakkor szokatlanul töredékes állapotú – leletanyag hatalmas távolságokat kötött össze. Csak a legfontosabbakat említve: az agancsból faragott Janus-ábrázolás, a faragott-festett agancs- és csontfaragványok, a pikkelypáncélok, a kocsi alkatrészek, a lószerszámok. A vas fokosok, a bronz-, vas és csont nyílhegyek, a bútorveretek és -borítások, a boronafalak bronzlemezből kivágott geometrikus díszei. A fibulák, a gyöngyök, a kar- és nyakperecek, a füstölő-láncok, az üvegek, a helyi és idegen eredetű kerámiatöredékek; a különböző típusú festett, polírozott, jó minőségű korongolt fazekasáru, az üreges peremű tál- és csészetöredékek, a sugárirányban bordázott, vékonyfalú csészék, fedőperemes tálak, fazekak, grafitozott, besimított díszű, festett, fémrátétes edények töredékei.
A leletanyag egyedülálló jelentőségű, melynek segítségével a kutatások számos fehér foltja válik értelmezhetővé. A Dél-Dunáltúl társadalmát a korai vaskorban a Regöly csoport elitje szervezte meg, akiket a történeti forrásokban is megjelenő pannonokkal azonosítunk. Értelmezésünk szerint a területet az i. e. 7. sz. utolsó harmadában elfoglaló törzsek regölyi királyságának több szálból formálódó, indoeurópai, de útján indoiráni elemeket is magába olvasztó vezető rétege:
- gyökereiben, tárgyi kultúrájában, főleg fegyverzetében, lószerszámaiban a Kubán-vidéktől egészen a szibériai Andronovo-kultúráig követhetően mutat kapcsolatokat;
- a leletanyag kerámiái, üvegtöredékei, csontfaragványai és a bronzleletek főleg a lyd Sardis és a késő-hettita-phryg Gordion műhelyei felé mutató kapcsolatai, valamint az anyagból hiányzó szkíta állatstílus alapján feltételezzük, hogy Kis-Ázsián át, délről kerülte meg a Fekete-tengert;
- útja során más népeket, néptöredékeket is magába olvasztott/elragadott – közöttük mesterembereket, akik tovább folytatták magas színvonalú műhelytevékenységüket;
- a terület megszállása során megszervezte és magába olvasztotta a helyi őslakosokat.
A leletanyag történeti kontextusai elég pontosan meghatározható összefüggésekhez vezettek, melyek alapján a Dél-Dunántúlt valamikor Kr. e. 648 után, de mindenképpen Kr. e. 605 előtt kellett elfoglalniuk.
A feltárásról eddig megjelent ismertetések:
- Világok találkozása Regölyben – Rejtélyes lelet. Élet és Tudomány 2011/28. 870-872.
- Janus a pannonok között, 1. – Január: a kezdet és a vég istene. Élet és Tudomány 2012/3. 70-72.
- Janus a pannonok között, 2. – Keleti gyökerek. Élet és Tudomány 2012/4. 105-107.
- Bronzkori áldozati állvány Regölyből. WMMÉ 33(2011)7-14.
- Janus-szobor Pannoniából, a kora vaskori Regöly csoport lelőhelyéről. WMMÉ 33(2011)15-106.
Római kor
Tóth Zsolt: Régészeti kutatások Pécs, Janus Pannonius utca 10. területén 2010-2011. Cella trichora Sopianae késő római északi temetőjéből
BMMI Janus Pannonius Múzeum 2010. év nyarán régészeti felügyeletet végzett a Pécsi Egyházmegye Pécs, Janus Pannonius utca 10. (Rózsakert) területén elkezdett építkezésén, amelynek során az épülő vendéglátó ipari egység alapozó gödreinek és árkainak megfigyelésére nyílott lehetőség. A római kori északi temető és a középkori város területére eső területen korábban régészeti kutatás nem folyt. A felügyelet alatt a délről és nyugatról támfalakkal megtámasztott, környezetéből kiemelkedő területen sor került egy 2 méter széles, 30 méter hosszú kutatóárok kiásására is a terület rétegviszonyait tisztázandó.
A 2010.06.29. – 2010.08.25. közti időszakban végzett felügyelet során az építkezés területén hat késő római téglasír valamint késő középkori-hódoltság kori gödrök kerültek elő. A kutatóárokban egy nagyobb temetői épület apszisának részlete látott napvilágot. Jelentősége folytán mind a Múzeum, mind az Örökségvédelmi Hivatal szükségesnek látta az épület feltárását, amely tervásatás keretében valósult meg 2010.09.15. - 2010.11.30. és 2011.06.01. – 2011.08.03. közti időszakokban BMMI finanszírozásában, Tóth Zsolt vezetésével.
A még csak vélelmezhető cella trichora területén, a tervásatás előtt Bertók Gábor földradaros felmérést végzett a feltételezéseket igazolandó. A geofizikai módszerekkel végzett kutatás alapján is valószínűsíthető lett egy vaskos falakkal felépített épület.
Az előzetes feltételezések beigazolódtak, egy újabb cella trichorát rejtett a föld, amely egy földfelszín feletti kápolnából és egy földalatti kriptából állt: A kápolna bejárata a déli oldalon volt. Központi tere téglalap alaprajzú, amelyet nyugatról, északról és keletről egy-egy félköríves záródású apszis határolt. A központi tér déli oldala elé egy kis előcsarnokot (narthex) emeltek. Az épületbe egy kétfokú lépcsőn át lehetett bejutni. A kápolna téglalap alaprajzú központi tere alatt kialakított kripta két helyiségre tagolódik, falazata vakolt, freskós díszítés nem jelentkezett. Temetkezés (téglasír, szarkofág) nyoma nem került elő. Más, a temetőben talált építmények kriptájától eltérően síkfödém zárta a kriptát felül, nem pedig dongaboltozat.
Az épületet az Árpád korban alapozásig visszabontották. A késő középkorban, a római kori épület helyén, részben annak falait felhasználva kőfalazatú lakóház épült. Az elpusztult épület(ek) területén a hódoltság korban, részben kincskeresési céllal, gödröket ástak.
Újabb jelentős régészeti/építészeti emlékkel gazdagodott Sopianae északi temetője, amely egyedi építészeti megoldásokat tartalmaz, s utóélete a hódoltság korig végigkövethető.
Láng Orsolya: Az aquincumi Festőház és környéke: újabb adatok a polgárváros délkeleti régiójának történetéhez
Az aquincumi polgárváros délkeleti részén, a BTM Aquincumi Múzeum látogatóközpontjának Európai Uniós fejlesztése kapcsán 2011-ben is folytatódtak a régészeti kutatások. A 3 szezonon át tartó munka eredményeképpen sikerült közel teljes képet kapnunk a korábban izolált épületként ismert ún. Festőház topográfiai elhelyezkedéséről, alaprajzáról, építési periódusairól és belső díszítéséről. A munka során egy több periódusú és különböző funkciójú részekkel rendelkező, szinteltolásos ún. hosszúház bontakozott ki, amelynek központi traktusa már helyreállítva látható. Az első ízben 70 évvel ezelőtt kutatott épület keleti és nyugati szomszédságának feltárása nyomán pedig a városrész szerkezetéről, utcáiról is képet kaphattunk, amely sok új információval szolgált az aquincumi polgárváros déli részének történetéhez.
Címkék: saját programok