Zsidi Paula: A múzeumépítő régész – Kuzsinszky Bálint
A magyarországi múzeumok alapításának hőskora a 19. század második fele – utolsó harmada volt. Magángyűjtemények közcélú adományaiból sorra alakultak a nagyobb városok települések múzeumai. Ezek sorából kiválik a főváros saját alapítású múzeuma, a Fővárosi Múzeum és annak első kiállítási épülete, az Aquincumi Múzeum, melynek első igazgatója a fiatal régész, Kuzsinszky Bálint lett. Közel fél évszázadot átfogó munkássága során a régészettudomány, a muzeológia, a műemlékvédelem és a múzeumépítés területén máig maradandót alkotott. Nemzetközi ismertséghez segítette a főváros római kori emlékeit, ugyanakkor régészként befutott tudományos pályája és annak eredményei ma sem megkerülhetők. Az ünnepi előadás ezeknek sorát tekinti át.
Németh Margit: Az aquincumi kőemlékek topográfiai vonatkozásai Kuzsinszky Bálint kutatásai tükrében
Amikor Kuzsinszky Bálint 1888-ban átvette az aquincumi régészeti feltárások irányítását, még a település legfontosabb részeinek a funkciója sem volt tisztázva, azaz sem a katonai tábor és a canabae, sem a polgárváros elhelyezkedése nem körvonalazódott. A kőemlékek Óbudán többnyire a közművek lefektetése során vagy épületalapozások alkalmával kerültek napvilágra, ezért ásatási eredményekre a kutatás inkább csak a mai aquincumi rommező területén támaszkodhatott. Kuzsinszky Bálint „Az aquincumi castra kérdéséhez” című alapvető cikkében (Arch. Ért. 17, 1897, 395-405) saját korábbi álláspontját feladva elsőként határozta meg az egyes településrészek civil ill. katonai jellegét, a bélyeges téglák valamint a katonai és civil kőemlékek elterjedése alapján. Az így létrejött topográfiai kép szolgált a következő évtizedekben kiindulási alapként a további kutatások számára. A 19. század végén, a 20. század elején a gyorsan fejlődő főváros építkezései során sok helyen, olykor rendkívül nagy számban kerültek elő kőemlékek, így fokozatosan tisztázódott a településeket övező temetők, ipartelepek, sőt az úthálózat, a limesvonal elhelyezkedése is. Kuzsinszky eredményei, noha azok egy részét az újabb feltárások módosították, a mai napig is segítségként és ösztönzésül szolgálnak.
Láng O. – Nagy A. – Vámos P.: Az aquincumi macellum: régi kutatások, új kérdések
Az aquincumi polgárváros piacépületének (macellum) dokumentált kutatásai több, mint 130 éve indultak meg, Kuzsinszky Bálint vezetésével. Az ásató – aki az alaprajzi jellegzetességei alapján rögtön azonosította is az épületet (belső udvar, kör alaprajzú épülettel, az udvar körül közel azonos méretű helyiségek, boltok) – részletes publikációt közölt munkájának eredményeiről a Budapest Régiségeinek hasábjain. A később évtizedekig érintetlenül hagyott maradványokat az 1920-as évek végén Nagy Lajos kutatta ismét, aki az épület déli részén fazekasműhely nyomait vélte felfedezni, majd az 1960-as évek elején megindult romkonzerváló program keretében Kaba Melinda, majd Póczy Klára nyitott szelvényeket az épületben. Az utóbbi három kutatás eredményeiről csak előzetes jelentések jelentek meg, leletanyagukat sohasem tették közzé.
Az utóbbi években az Aquincumi Múzeum munkatársainak kis csapata vállalkozott a korábbi ásatási dokumentációk és leletanyagok újraértékelésére, illetve feldolgozására. A feldolgozás során számos érdekes, új kérdés és probléma merült fel a macellum kapcsán (az épület periodizációja, keltezése, a feltételezett fazekasműhely kérdése, stb.). A jelen előadás ezekbe szeretne rövid bepillantást nyújtani.
K. Palágyi Sylvia: Kuzsinszky Bálint topográfiája és Veszprém megye római kori kutatásainak újabb eredményei.(Ahogy Kuzsinszky látta, s ahogy azóta alakult)
Kuzsinszky Bálint: A Balaton környékének archaeologiája című kötete 1920-ban jelent meg Budapesten A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei sorozat második „szakasza”-ként (3. kötet 1. rész 2. szakasz).
A fényképekkel és rajzokkal illusztrált kötetben járások szerint mutatta be az őskori, római kori és népvándorlás kori lelőhelyeket és leleteket. Munkamódszerét és törekvéseit legjobban saját maga foglalta össze kutatástörténeti bevezetőjében:„E helyütt és minden egyes helyen munkámban lelkiismeretesen számot adok minden mozzanatról és följegyzésről, melyek a Balaton környékének archaeologiájára vonatkoznak, de csupán azt újra leírni, a mit mások leírtak, nem akartam. Azóta, hogy elvállaltam, igen sok év telt el, ezek az évek azonban kellettek, mert munkám egészen önálló és teljességre törekvő kutatások eredménye és mert csak így mutathatom fel a sok új anyagot, a melyre önérzettel hivatkozom.”
Kuzsinszky Bálint munkája a Balaton körzetében dolgozó szakemberek legfontosabb forrásmunkája lett, s nélkülözhetetlen adatokat szolgáltatott a Veszprém megyei topográfiai kötetek összeállításához.
A megjelenés óta eltelt csaknem száz év újabb régészeti eredményei kiegészítik, helyesbítik olykor, a korábbi ismeretek birtokában leírtakat. Ezeket az „újdonságokat” ismerhetjük meg az előadás keretében, de ezúttal Veszprém megyére és a római korra leszűkítve.
Müller Róbert: A Balaton környékének archaeologiája
A magyar tudomány egyedülálló vállalkozása volt a "Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című sorozat, amelynek kiemelkedő, máig sokat idézett kötete Kuzsinszky munkája. Évtizedekig járt le a Balatonhoz, felkereste a múzeumokat, intézményeket, régiséggyűjtőket, végzett terepbejárásokat, kisebb feltárásokat, a nyomtatott irodalom mellett a kéziratok adatait is összegyűjtötte és elkészítette az első modern, magyar régészeti topográfiát. Voltak tévedései, de számos meglátását a későbbi kutatás igazolta.
Tóth Endre: Keszthely-újmajori római temető és sminkes készletei
Kuzsinszky Bálint aquincumi kutatásai mellett különösen fontos a Balalton-környék régészeti lelőhelyeit és leleteit közzétevő monográfiája, hiszen ezeknek az emlékeknek egy része, főleg azok, amelyeket a keszthelyi múzeumban őriztek, elpusztult. Közéjük tartoznak a Keszthely-újmajori temető leletei, amelyek között néhány domborműves veretekkel díszes sminkes doboz is van. A darabokra a nemzetközi kutatás régen felfigyelt. Az előadásban a temetővel és a sminkes készletek ábrázolásaival foglalkozom.
Visy Zsolt: Kuzsinszky Bálint és Dacia
A magyar régészettudomány születése és megerősödése a 19. sz. végére tehető, és ebben kivételesen fontos szerepet játszott az antikvitás, a klasszika filológia a klasszika archaeologia, és ezeken belül, illetve ezekhez kapcsolódva Magyarország római korának története és régészete. Ez nemcsak Rómer Flóris, Torma Károly vagy Hampel József, hanem Kuzsinszky Bálint számára is evidencia volt. Természetes tehát, hogy kutatásaiban és egyetemi előadásaiban Magyarország római kori kultúrája egyaránt jelentette Pannonia és Dacia régészetét. Igaz ugyan, hogy Erdély területén nem végzett személyes kutatásokat, nem vezetett ásatást, de figyelő tekintetét rajta tartotta az ottani munkákon, és az ókori forrásoknak és Dacia feliratos emlékanyagának a mindenre kiterjedő ismeretében már a kilencvenes években vállalkozott Dacia történetének és régészetének a megírására. Ebben nagy segítségére volt a külföldi szakirodalom alapos ismerete, amelynek az eredményeit bátran és hitelesen alkalmazta daciai történeti és régészeti vizsgálataiban. A Magyar Nemzet történetében és az Ókori lexikon számos címszavában megjelentetett munkája úttörő jellegű volt, Dacia első modern, sajnos csak magyar nyelven publikált feldolgozását jelenti, és mint ilyen, megelőzte a Dacia címszó megjelentetését a Pauly-Wissowa Realencyclopädie-ben.