A magyar őskorkutatás vezető régésze. Képességei már ifjú korában több irányban is megnyilvánultak, de érdeklődése már általános iskolásként a történelem és a régészet felé fordult Aszódi kertjükben gödörásás közben talált leleteket talicskával szállította a Petőfi Múzeumba. Ez a korábban hiányzó késő neolitikus cserépanyag vált a 60-as, 70-es évek feltárásainak alapjává. 1966-tól kezdve Raczky csaknem minden
aszódi feltárásban fontos segéderőként vett részt, mivel szenvedélyévé vált a régészet.
1970-től, egyetemi évei alatt számos ásatás résztvevőjeként, bejárta az egész országot. A régész kollegák mindenhol szívesen fogadták, mert hasznos résztvevőnek bizonyult mindenféle munkában, nemcsak az ásatáson, de a múzeumi technikai munkákban is. Azokban az években elsajátította a régészetben érvényesülő legszélesebb körű elméleti és gyakorlati alapismereteket, ami bizony akkoriban csak keveseknek adatott meg.
Amikor diplomás régészként Szolnokra került, teljes vértezetben, teljes felkészültséggel léphetett a pályára. Képességeit jól felismerve, 1980-ban Bóna István professzor maga mellé vette tanársegédnek. Fokozatosan az egyetemen is vezető szerepbe került, és az ezredfordulót követően az őskori tanszék vezetői posztját is
elnyerte, majd az általa alapított és a tanszékkel összevont "Régészettudományi Intézet" vezetője lett. Neki köszönhető, hogy az intézmény megkapta az épület teljes alsó szintjét. Sőt, befedette a belső kisudvart és az így kialakított térbe költözhetett a könyvtár is. ,
A 80-as évek időszaka még a hagyományos régészet, vagyis a kerámia-tipológia egyeduralma alatt állt, ami lényegében kis felületű leletmentéseket jelentett, és csaknem teljesen azokra épült minden elméleti munka is..Raczky Pálban már ekkor felmerült az igény, szélesebb körű elméleti munkákra, amelyek csak akkor valósulhattak meg, amikor elkezdődtek a nagyberuházások, amelyek a nagyfelületű ásatásoknak nyitottak
szabad utat és az új szemléletek érvényesülésének, a régészet megújulásának.
Raczky Pál a régóta sürgető megújulás zászlóvivője lett, és az évtizedekben összegyűjtött elméleti, gyakorlati tapasztalatira támaszkodva, kialakította új munkamódszerét, amelyet a magyar régészet aranykorának tartható néhány évtizedben a megfelelő technikai és elméleti lehetőségek birtokában, saját körében nagy változatosságban és gazdagságban valósíthatott meg. A korábban nem, vagy csak alig élő csapatmunkát alkalmazta feltárásaiban és feldolgozásaiban. Publikációi széles körben ismertté tették nevét az országhatárokon túl is. Az utóbbi évtizedben főleg a neolitikumot és rézkort megjelenítő nagyszámú elemző tanulmánya kedvező tartalmi
változást mutat a megújulás útján a kerámia-tipológia központú hagyományos régészet publikációi ellenében Elemzéseit tanítványai és főleg doktoranduszai folytatták, amelyek jelentős mértében visszhangot keltettek. Remélhetőleg a megújulás köztük is folytatódik.
Ki is ez az idei Rómer-érem tulajdonosa? Nehéz erre felelni, mert a válasz sokágú: Többek között kitűnő pedagógus, intézményt szervező, létrehozó, tudománypolitikus, elméleti kérdések jelentős mértékben felvető kutató, nagyfelületű ásatások szervezője, vezetője, hazai és külföldi kiállításokat és konferenciákat, elemző létrehozója, szerkesztő menedzsere, kiállítási katalógusok, és könyvsoroztok kiadója és még több más is. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy tudományos munkásságát elismerve, több külföldi tudományos intézmény levelező vagy rendes tagjává választotta. Rendkívül szerteágazó tevékenységéhez szinte elképzelhetetlen mértékű, hatékony energiája párosul.
Ezekkel a szilánkokkal csak hangsúlyozni akartam Raczky Pál érdemeit, amelyeket sajnos nem halmoztak el kitüntetésekkel a megfelelő szervek. A Rómer Flóris érmet azonban halmozottan megérdemelte. Javaslom neki, hogy ennek az éremnek tulajdonosaként, további lelkesedéssel dolgozzon tovább.
2014. március 24. Kalicz Nándor
