Juraj Pavúk

  Laudáció Juraj Pavúk professzor levelező tagsági javaslatához

Juraj Pavúk professzor több évtizede barátunk, a szlovák újkőkor-kutatás vezető személyisége azóta, hogy pontosan 50 éve jelent meg első önálló munkája, amelyben lefektette jövendő munkásságának irányát és tartalmát. Ezt az irányt azóta is tartja, bár természetes, hogy ebből újabb és újabb leágazások születtek. Anton Točik az 1950-es évektől, mint a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének vezetője szívós munkával folytatott tevékenységével az akkori keleti táborban elsőként és szinte egyedüliként szoros tudományos és személyes kapcsolatot épített ki a nyugati tábor régészeti intézményeivel és az általa éles szemmel kiválasztott fiatal nemzedék számára gyümölcsöztette a kapcsolatokból fakadó lehetőségeket. Közéjük tartozott Juraj Pavúk is, miként Viera Němejcova-Pavúkova, Jan Lichardus és Stanislav Šiška is, akik valamennyien a Humboldt-ösztöndíj részeseiként az önálló szlovák neolitkutatást európai színvonalra és elismertségre emelték. Sajnálatos, hogy az említett három kutató kidőlt a sorból, miközben mindegyikük tevékenysége további reményekre jogosított. Hiányuk pótolhatatlan űrt hagyott hátra. Egyedül Juraj Pavúk képviseli még ezt a generációt, és azt mondhatjuk, hogy jelenleg egyedül az ő a személye testesíti meg az európai léptékű szlovákiai neolitkutatást. Ennek a szerepnek Juraj Pavúk ma is, 50 év után maradéktalanul eleget tesz, és rendületlen energiával gyarapítja a tudományos ismereteket, és újítja meg szükséges tudományos bázisát.
Juraj Pavúk érdeklődése munkássága a teljes neolitikumot felöleli, sőt még a rézkorra és időnként még későbbi korokra is kiterjed. A mindezekben a témakörökben elvégzett számos sikeres ásatás is hozzájárult tudományos eredményeihez és nemzetközi tekintélyéhez. Ezek közül csak a Štúrovó/párkányi, a nyitrai, és a žlkovcei nagyszabású, alapvető feltárásait említhetjük meg, amelyek során a Kárpát-medencében először általa ismerhettük meg a neolitikus telepszerkezeteket, a szakrális szféra körárkait és vonaldíszes kerámia kultúrájának településeit és temetőjét. Mindezek több száz tanulmányban, könyvben váltak ismertté. Rendkívül sokat foglalkozott a közeli és távolabbi területek közötti kapcsolatokkal, a neolitikum időrendjével és ezeket igyekezett több szintézis keretében is egységbe hozni a szlovákiai eredményekkel. A természettudományok nyújtott forrásokat is segítségül hívta az Európa-szerte kutatott neolitikus körárok rendszerek asztronómiai magyarázatához is. Munkásságából nem hiányoznak a környezetrégészet szerepével foglalkozó tanulmányok sem.
Külön kell említeni kedves témáját,<