Kovács Tibor elnökségének méltatása
2012. március 26.
Minden szervezet életében fordulópontot, rosszabb esetben törést jelenthet a vezetőség munkáját nagymértékben meghatározó elnök személyének változása. Elvben. De nem akkor, ha az a szervezet van olyan szerencsés, hogy az élére került ember korábban már évtizedeken át vezetőségi tagként alakította, segítette, formálta a Társulat arculatát. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ezek közé tartozott, amikor Kovács Tibort 2006-ban, Fitz Jenő után társulatunk elnökévé választottuk.
Kovács Tibor 1970-ben került az ettől az évtől a mai nevén működő tudományos társaság vezetőségébe. Oroszlán Zoltán, Entz Géza, majd Fitz Jenő elnök mellett titkárként, később főtitkárként vett részt a társulati élet megújításában, a programok szervezésében. Elnökségének időszaka alatt a vezetőségi üléseken zajló viták során az elhangzott érvek mérlegelése után mondta csak ki a döntő szót. A Társulat társadalmi szerepvállalásáról vallott elveiből soha nem engedett, mindvégig megőrzendő értéknek tartotta a szakmaiságot, vizsgálta egy-egy felvetés szakmai-tudományos tartalmát. Ragaszkodott a jól előkészített, tudományterületeinket reprezentatívan képviselő programokhoz, nem feledkezve meg – éppen hagyományainkon alapuló összetétele miatt – a Társulat szakmaközvetítő szerepéről sem. Szükségesnek érezte a fiatal generáció bevonását is a Társulat életébe.
Az általa annyira fontosnak tartott hagyományőrzés azonban nem jelentette az új ötletek elvetését, a folyamatos megújulás, változtatás szükségességének tagadását. Elnöksége alatt jelentős előrelépések történtek annak érdekében is, hogy társulatunk megfeleljen a kor elvárásainak. 2011-ben megváltoztattuk 1989 óta többször módosított alapszabályunkat, és közhasznú szervezetté váltunk. Elindítottuk honlapunkat (és Facebook oldalunkat), ezzel valamelyest pótolva a publikációs lehetőségek fájdalmas hiányát. Folytattuk és bővítettük az együttműködést külföldi társszervezetekkel – és a sort még folytathatnánk.
Kovács Tibor végzettsége szerint régész, szorosan vett tudományos munkássága is ehhez a szakmához kapcsolódik. Elnökként azonban a művészettörténet, műemlékvédelem kérdéseiben is biztos támpontot jelentett véleménye, ismeretei. Következetesen kitartott az általa 1998-ban leírtak mellett: „…hiszem, akkor leszünk hűek szép hagyományainkhoz, ha a mind nehezebbé váló gazdasági körülmények között szakmai elveinkből nem engedünk, védjük, kutatjuk történeti értékeinket. Ennek megvalósításában csak kis pont lehet a társulat, de egyfajta összefogó erőt jelenthet a társulat által biztosított szakmai közeg.”
Saját döntése nyomán most kénytelenek vagyunk búcsúzni Kovács Tibortól, a társulati elnöktől, de reményeink szerint nem kell búcsúznunk Kovács Tibortól, a széles látókörű, fanyar humorú kollégától. A Társulat új vezetősége sem fogja tudni nélkülözni tapasztalatait, ismereteit.
Kérem a T. Közgyűlést, Kovács Tibor számára szavazza meg a tiszteletbeli elnöki címet!
Facsády Annamária