Bajusz István
ajánlása a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat levelező tagságára
Balyusz István a romániai, azon belül az erdélyi régészet meghatározó személyisége, aki szívós kitartással és határtalan szorgalommal dolgozik múzeumban, ásatáson, egyetemen és nem utolsó sorban otthon, családja körében. A kolozsvári egyetem történelem–filozófia szakának elvégzése után 1978-ban a zilahi múzeumban kezdte pályafutását, ahol előbb muzeológusként, majd főmuzeológusként, végül pedig tudományos kutatóként dolgozott 1995-ig. Tagja volt a 2004-ben megjelent Szilágy megye régészeti térképe munkálatainak, a porolissumi régészeti feltárásokban pedig kezdettől fogva folyamatosan részt vesz. A kutatócsoportnak immár vezetőjeként irányítja a munkálatokat, illetve vezeti az amfiteátrum feltárását. Ezekről a tudományos munkákról rendszeresen beszámolt előadásokon és tudományos közleményekben, 1998-ban Amszterdamban megjelent könyve pedig összefoglalta Porolissum régészeti kutatási eredményeit. A Pécsett rendezett XIX. Nemzetközi Limeskongresszuson a porolissumi amfiteátrum ásatási eredményeit dolgozta föl.
A demokratikus fordulat után létrejött a kolozsvári egyetem magyar tagozata, és annak keretében előbb a magyar nyelvű történelem, majd 1998-ban a régészeti szakképzés is újra megindult. 1995-ben meghívást kapott a képzésben való részvételre, aminek a vezetője is lett. Azóta folyamatosan oktat az egyetemen, zilahi ásatásait hallgatói bevonásával folytatja. A római művelődéstörténet és régészet oktatása több egyetemi jegyzetet is eredményezett. 2000-ben Nicolae Gudea professzor irányítása mellett nyerte el doktori fokozatát.
Számos hazai és nemzetközi programban vett és vesz részt, többnek a vezetőjeként. Ilyenek a porolissumi kutatások mellett a római Dacia életére vonatkozó kutatások vagy a Csíki régészeti topográfia elkészítése. Külön szeretettel és igyekezettel írt Téglás Istvánról, illetve állította össze és adta ki neves rokona régészeti és néprajzi jegyzeteit. 2005-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel kötött szerződés alapján Porolissum geofizikai felmérésén is dolgozik.
Az 1999-ben alapított Posta Béla Egyesület igazgatója, a 2003-tól kezdve évente megrendezett Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia-sorozat lelke. 2000 óta a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, tevékenységét elsősorban a Debreceni Akadémiai Bizottságon belül fejti ki. A tudományos világ elismerését hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadásaival, számos, változatos témájú, a római régészeti anyag teljes egészét felölelő publikációival, egyetemi oktatói tevékenységével és tudományszervező tevékenységével érdemelte ki. Széleskörű tudományos érdeklődésébe a régi harangok, a szilágysági református egyházak úrasztali edényei és neves örmény botanikusok egyaránt beleférnek.
Eredményes munkájáért számos kitüntetésben részesült. 2004-ben megkapta a kulturális érdemérmet, 2006-ban a Petri Mór-díjat, 2007-ben az „opera omnia”-díjat, 2008-ban pedig a Mikó Imre-díjat. Munkássága Magyarországon is széles körű megbecsülésnek örvend, így nem véletlen, hogy 2006-ban elnyerte a Schönvisner-díjat.
Most, hogy gazdag munkássága, tudományos tevékenysége elismeréseként a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat levelező tagjai sorába választja, csak egyet kívánhatok. Ezután is olyan eredményességgel és hatékonysággal működjön és dolgozzon az erdélyi régészet felvirágoztatásán Balyusz István, mint eddig, nevelje az újabb régész-generációkat, és levelező tagságán keresztül hozza még közelebb egymáshoz az erdélyi és magyarhoni régészeket, régészeti szervezeteket!
Pécs, 2012. március 21.
Visy Zsolt