Népvándorlás kor
Buránszki Nóra – Markó András: Nagykálló - Harangod: egy elpusztított lelőhely kutatásának tanulságai
A lelőhely régészeti kutatására két ütemben, 2010. október 13- december 14-e, illetve 2011. április 5- augusztus 18-a között került sor, amelynek során összesen 36.703 m2 terület került feltárásra, és 668 objektumot, illetve 935 stratigráfiai egységet lehetett elkülöníteni. A feltárás során bebizonyosodott, hogy valószínűleg nem egy, hanem három, egymástól többé-kevésbé jól elkülöníthető lelőhelyet sikerült azonosítani. A feltárt objektumok kora az újkőkortól egészen a kora újkorig terjedt, helyenként modernkori beásásokkal is bolygatva.
A középkorra keltezhető objektumok két helyszínen, a Nagykállót Napkorral összekötő út két oldalán, valamint a feltárásra kijelölt terület legnyugatibb részén elhelyezkedő dombon kerültek elő. A földbemélyített, kemencés veremházak mellett viszonylag nagy számban kerültek elő szabadon álló, külső kemencék, illetve egyéb tüzelőhelyre utaló nyomok, néhány nagy méretű, kútként meghatározható jelenség, valamint számos, váltakozó nagyságú és mélységű gödör.
A leletanyag zömét a kerámiatöredékek alkotják, emellett szép számban kerültek elő különböző, elsősorban a mindennapi élethez köthető vastárgyak, (kések, sarkantyúk, szögek, elvétve a viselet egyes elemei, párizsi kapocs, csörgőgomb, illetve csatkarikák), a késő középkorból elvétve néhány üvegtöredék (cseppes pohár, illetve kettős kónikus palack töredéke) is gazdagította a leletanyagot. Az Árpád-kori kerámiaanyag döntő többségét a korszakra jellemző váltakozó nagyságú és díszítésű fazekak adják, jellemző díszítésük a hullámvonalköteg, illetve a bekarcolt csigavonal, helyenként hullámvonallal kiegészítve. Az Árpádkori leletanyag egyik kiemelkedő emléke a lelőhelyről egy közel 30 db ezüst éremből álló, 12. század második felére datálható éremkincslelet. A fazekak mellett a korszak anyagi kultúrájának másik jellegzetes tárgytípusa, a cserépbogrács is megjelenik a lelőhely anyagában, nem ritkán fehér, bekarcolt csigavonallal díszített fazekak társaságában. A késő középkori leletanyag zömét a házi, konyhai kerámiák csoportja (fazekak, fedők) teszik ki, asztali kerámia (poharak, festett korsók, valamint mázas edények) csak igen kis számban fordulnak elő. A késő középkori leletanyag egyik kiemelkedő darabja, az egyik gödör betöltéséből előkerült, 15. századra keltezhető, sárgásvörös, bepecsételt díszű kerámia, amelynek párhuzama a nagykállói vár területéről ismert. A kora újkorban, a kerámia típusok esetében a késő középkorinál jóval változatosabb formagazdagság figyelhető meg, a korszakra jellemző vászonfazekak, illetve mázas fazekak mellett nagy számban kerültek elő szűrőbetétes korsók töredékei, valamint a korabeli fűtőberendezésekről árulkodó, négyzetes, tál alakú kályhaszemek is.
Az írott források alapján a feltárt településrészlet a középkori Harangod falu szélét képezhette. Az okleveles adatok alapján a falu kora Árpád-kortól lakott volt, majd a tatárjárás során elpusztulhatott. Később, a 13. század utolsó harmadában települhetett újjá, egy 1265-ben kiadott oklevél még pusztaként említi, és adományozza a Gut-Keled nemzetségnek, akiktől 1352-ben egy csereügylet révén, közeli birtokos Kállay családhoz került, és ettől kezdve a település végig a család kezén marad. A 16. században még lakják, azonban feltehetően a 17. század elejére már lakatlanná vált, a 17. század végén pedig, a már pusztaként említett települést a közeli Kálló lakosai használják kaszálóként. A település a későbbiekben Nagykállóba olvadt.
Beck Attila: V. századi germánok Nyíregyháza-Harangod mellett
Nyíregyháza-Harangod (M3-58) lelőhely leletmentő feltárására 2009. október és december közepe között került sor az M3-as autópálya bővítése miatt. A lelőhely Nyíregyházától kb. 10 km-re délre helyezkedett el.
Az ásatási terület korszakok szempontjából vegyes összetételű volt, többségében bronzkori objektumokat tártunk fel. A feltárás középső részén, enyhén kiemelkedő, homokos részen összesen 20 darab, az V. század utolsó harmadából származó, germán (gepida) temetkezés került elő, tájolásuk nyugat-keleti irányú volt. A feltárt temetkezések túlnyomó részben női sírok voltak. A sírokat kirabolták, a sírfoltokon megfigyelhettük a kerek rablógödrök nyomait. A megmaradt leletanyag alapján feltételezhető, hogy a sírokban eltemetett emberek közül többen is jómódúak voltak. Üveggyöngyök, korong alakú borostyángyöngyök, csontfésű, egy aranyozott ékvéséses fibula, valamint egy ezüstből készült csat kerültek elő a viseleti elemek részeiként.
Összesen három sírból került elő melléklet. Egy temetkezésben helyeztek el a halott mellé két darab, korongolt, jó minőségű agyagedényt és üvegpoharat (ez utóbbi töredékes állapotban került elő). Üvegáru összesen három temetkezésből került elő, mindhárom esetben össze voltak törve.
A sírokban talált viseleti elemek és a csontok a sírrablások miatt legtöbbször nem eredeti helyzetükben voltak. A rablás és bolygatás a csontvázakat sem hagyta érintetlenül, a vázak hiányosak és nem anatómiai rendben feküdtek.
Ehhez a korszakhoz köthető két négyszögletes alakú veremház, amelyek a feltárt terület nyugati szélén helyezkedtek el. Mindkét épület téglalap alakú volt, de nem voltak egyforma alapterületűek. Betöltésükből kézzel formált és korongolt kerámia került elő.
Gergely Katalin: Késő avar kori házak Nagykálló-Harangod lelőhelyen
2010 őszén és 2011 kora tavaszától nyár végéig a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai Markó András vezetésével mintegy 6 ha területen végeztek autópálya építését megelőző feltárást a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagykálló-Harangod határában, az M3/59 lelőhelyen.
Az ásatás során a döntően őskori és középkori megtelepedést mutató területen tíz, késő avar korra keltezhető ház foltja rajzolódott ki. A házak kettő kivételével egymás mellett, egy jól körülhatárolható kis területen, három sorba rendeződve helyezkedtek el. Az épületek nagyjából 3 m-es oldalhosszúságú négyzet alakúak, a nyesési felszíntől 20-50 cm-re mélyedtek a földbe. Bontásukkor a házgödörben, a falakkal párhuzamosan, azoktól 10-20 cm távolságra kemény, falra felfutó, függőleges tapasztást fogtunk meg, ami egyértelműen felmenő falú építményre enged következtetni. A házak mindegyikében találtunk épített kemencét, vagy tűzhelyet, ezeket legtöbbször a ház ÉNy-i sarkában, vagy éppen az ellentétes DK-i sarokban alakították ki. Az objektumok betöltése általában egynemű volt, nagymennyiségű - a ház falából valamint a kemencéből származó - omladék és - részben őrlőkövekből származó - kő borította a kemény, döngölt padlót. A házak felszereléséhez minden esetben tartozott sütőharang és/vagy sütőtál, valamint néhány jó minőségű kézikorongolt edény (töredéke). Az épületben végzett munkára utal a néhány orsógomb és csonteszközlelet is.
A házak kialakításán és a jól tanulmányozható leletanyagon túl a lelőhely további érdekessége, hogy a házak környezetében a településeken megszokott és elvárható egyéb funkciójú objektumok gödrök, kutak, árkok nem jelentkeztek, s szórványosan sem találtunk további avar leleteket.
Liska András – Vári Anita: Bizánci kapcsolatú leletek egy 6. századi sírból
A Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Gyula város belterületének keleti részén, egy építési telek területén végzett régészeti megelőző feltárást 2011 októberében. A beruházással érintett lelőhelyszakaszon a nagyobb részt késő bronzkori és gepida kori településobjektumok, valamint egy késő avar kori sírmező mellett egy 6. századra keltezhető, talán magányos temetkezés is előkerült. A bolygatatlan sírban egy koporsóban eltemetett felnőtt csontváza feküdt. Az elhunyt viseleti és használati tárgyainak többsége önmagában is különleges volt, a leletegyüttes egy kupolás típusú, arany fejesgyűrűt, egy halotti obulusként adott bizánci (I. Justinianus) solidust, ezüst övdíszeket, közöttük egy bizánci kereszt motívummal díszített övveretet is tartalmazott. A temetkezés további érdekessége, hogy az előkelő férfi sírjában az egyértelműen koporsóra utaló leletek mellett sírépítményre utaló, mély cölöplyukakat is találtunk a sírgödör négy sarkában. Az előadásunkban az előkerült leletek bemutatásával felsorakoztatjuk a sír keltezését elősegítő adatokat, és megkíséreljük meghatározni a temetkezésnek a környéken előkerült, további gepida kori, illetve kora avar kori sírleletekhez mért jelentőségét.
Füredi Ágnes: Pest megye tarsolylemeze
Pest megye délnyugati negyede sokáig fehér foltként szerepelt a X. század régészetének térképén. Egy-két kisebb temető feltárásán kívül jórészt csak szórvány adatokkal rendelkeztünk eddig a környék korabeli lakosairól. A tavalyi év folyamán azonban olyan leletek kerültek a megyei régészek látókörébe, melyek a környék eddig kevésbé felismert korabeli jelentőségét tanúsíthatják – többek között egy tarsolylemezes harcos sírja. A hiteles körülmények között feltárt tarsolylemez országosan is kiemelkedő jelentőségű leletnek tekinthető. A Kárpát-medence területén alig két tucat hasonló tárgy ismert, ezeknek töredéke származik megfelelően dokumentált ásatásból. A sír egyéb meglepetéseket is tartogatott, egyedi szerkezetű öve, és ritkán megfigyelt szerkezeti elemmel is ellátott íja szintén figyelmet érdemel.
A terület kutatása több fázisban folyt, a tavasszal megmentett néhány sír után augusztus-szeptemberben lehetőségünk nyílt tervásatás keretében a 10. századi temető nagy részét feltárni. A tavaszi leletmentés tarsolylemezes sírjának érdekes kontrasztjaként a sírok nagy része melléklet nélküli volt, csak néhány egyszerű ékszer alkotta a temető leletanyagát: nyitott karikaékszerek, pántgyűrű, bronz huzalkarperecek. Egy férfi sírjában került elő lószerszám, az egyik kengyelt nemesfém berakás díszítette. Az előkerült leletek, és a tágabb régió néhány korábbi adata figyelmünket újra a Duna-Tisza köze benépesülésének kérdésére irányíthatja.
Az új eredmények történeti és régészeti jelentősége mellett a példa értékű, helyi civil kezdeményezés és támogatás teszi különlegessé a leleteket. A régészeti kutatás számára korábban ismeretlen, veszélyeztetett lelőhelyet a 2010. évi dabasi példához hasonlóan helyi lakosok jelentették be, az ásatások pedig magánszemélyek, vállalkozók és különböző intézmények összefogásával valósulhattak meg. A feltárásokat a Szegedi Tudományegyetem, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészhallgatói is segítették önkéntes munkájukkal.
Az előadás célja a szakmai közönség elé tárni az ásatások előzetes eredményeit, és a további kutatás lehetséges irányait – a feldolgozás kezdeti fázisában.
Címkék: saját programok