Kedves Hirschberg Attila, tisztelt Elnök Úr, kedves Tagtársak!
Kérem, engedjék meg, hogy az egyik idei Henszlmann Imre díj átadását egy Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában őrzött több mint száz éves levél szavainak felidézésével kezdjem. A kiskőszegi Csáki Dávid és családjának 1876-ban kelt levele egykor oly nagy hatást gyakorolt rám, hogy az idei egyik díjazottunk, Hirschberg Attila tevékenységének méltatása kapcsán akaratlanul is e levél szavai jutottak elsőként eszembe. A levél így kezdődik: „battinai szőlőmben ... a munka végzése következtében talált római régiségeket a Nemzeti Múzeum részére oly világos és hazafiúi tisztelettel vagyok bátor beküldeni, azon kérésem hozzácsatolása mellett, hogy én ezen tárgyakért semminemű megváltást nem igénylek, hanem mint magyar honpolgár szent kötelességemet teljesítem akkoron, amidőn ezen csekélységgel édes hazám tudományát előmozdítani segíthettem.” Ritkán olvasunk ma ilyen szavakat és még ritkábban találkozunk ehhez hasonló önzetlen tettekkel és emberekkel! Közel évtizedes ismeretségünk alapján bizton kijelenthetem, hogy ez Hirschberg Attila hitvallása is. Attila ugyanilyen mélyen elkötelezett, önzetlen ember, akinek régészettudományt pártoló személyisége szerencsésen párosult nagy ügybuzgalommal és megtörhetetlen akaraterővel. E tulajdonságait és szunnyadó történelmi érdeklődését a Római Birodalommal és a régészettel való véletlen találkozása hozta felszínre. Amikor a dunakeszi Duna parton 2002-ben családi házának építésébe fogott ő sem gondolta, hogy ez az esemény, pontosabban az építkezés során előkerült római erőd és annak feltárása mekkora hatással lesz további életére és gondolkodására. Hirschberg Attila ugyanis – ahogy mondani szoktuk – menthetetlenül „megfertőződött” a régészet és a Római Birodalom szeretetével. A kezdeti érdeklődésből, szenvedély majd küldetés lett. Nemcsak a szükségesnél lényegesen nagyobb, teljes feltárás költségeit vállalta, hanem annak érdekében, hogy az erőd romjai ne kerüljenek ismét föld alá átterveztette egész házát, úgy, hogy annak alagsorában az erőd falai és saroktornya megőrizhető és bemutatható legyen. A hazai viszonylatban oly szokatlan hozzáállása miatt a bürokrácia feneketlen bugyrait és számtalan akadályt kellett legyőznie ahhoz, hogy gondoskodjon az előkerült romok szakszerű műemléki helyreállításáról. E cél érdekében lehetőségeit a végletekig kihasználta. Nem elégedett meg azonban azzal, hogy kényelmes kívülállóként élvezze a jól sikerült helyreállítás eredményét, hanem kezdettől fogva annak a lehetőségét kereste, hogyan tudja mindezt közkinccsé tenni, élményeit minél több emberrel megosztani. Ez az álma is hamarosan megvalósult, hiszen tavaly ősszel a Magyar Nemzeti Múzeummal példás együttműködésben a kikötőerődöt egy kiállítóhely létrehozásával és fenntartásával a nagyközönség számára is látogathatóvá tette. Sőt a romok mellett az erre alkalmas térben időről-időre koncertek, konferenciák és kulturális rendezvények zajlanak, amely a Római Birodalom egykori zord határerődjét pezsgő kulturális élettel töltötte meg. Tevékenységének eredményességét legjobban az a több mint 2000 látogató tanúsítja, akiket az elmúlt fél évben jobbára személyesen fogadott.
Bár megtehette volna lelkesedése itt sem állt meg, hanem új kihívást keresve tetterős, ötletgazdag civilként részese és előmozdítója lett a Magyar Limes Szövetség megalakulásának és kezdeményezéseinek. Az üzletember gyakorlati gondolkodásával pedig ma is aktív segítséget nyújt a hazai római limes világörökségi jelölésének előkészítéséhez. Példája ösztönző és követendő nemcsak magánszemélyek, hanem közösségek számára is. Bízunk benne, hogy a civil kezdeményezés e sikeres példájának hamarosan sok követője akad.
Mindannyian nagyra értékeljük Hirschberg Attila eddigi tevékenységét, hiszen a dunakeszi erőd falait magába foglaló házának megnyitásával és ott egy látványos kiállítóhely létrehozásával jelentősen hozzájárult a régészettudomány népszerűsítéséhez és a dunai limes magyarországi emlékeinek világörökségi jelöléséhez. Fogadja mindezért sok szeretettel a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Henszlmann Imre díját!
Mráv Zsolt
2010.05.28. 12:37 |