Bondár Mária a történettudomány (régészet) kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének általános igazgatóhelyettese, kulturális szakértő. Tagja az Akadémia Társadalomtudományi Szakbizottságnak, a Régészeti Bizottságnak, a Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, a Régész Szövetségnek valamint az Ősrégészeti Társulatnak.
1976-tól, pályája kezdetétől, a MTA Régészeti Intézetének munkatársa, ahol 1991-től 1994-ig adattárvezetőként, 1994-től 2001-ig, pedig a Topográfiai Osztály és Adattár osztályvezetőjeként dolgozott. Jelenleg, 2001-től, az Intézet általános igazgató-helyettesi posztját tölti be.
Kutatási területe az őskori régészet, ezen belül a késő rézkor és a kora bronzkor időszaka. Kutatásainak eredményeit eddig több mint 70 megjelent tudományos publikáció fémjelzi, amelyek között tanulmányok, önálló monográfia fejezetek, kiállítási vezetők egyaránt szerepelnek.
Egyetemi doktori címet 1983-ban szerzett, majd kandidátusi értekezését 1996-ban védte meg.
Tudományos tevékenységének fő vonulatát a késő rézkor kutatása jelenti, amelynek egyik legjobban elismert hazai kutatója. Érdeklődése már pályája kezdetén e korszak kutatása felé fordult, ezt jelzi egyetemi szakdolgozati és bölcsészdoktori témája is. Ekkor megkezdett kutatásai nyomán, máig is kitartó alapossággal és szorgalommal, folyamatosan dolgozik a korszak lelőhelykataszterének, adatbázisának összeállításán, a forrásanyag közzétételén, amelyhez, az elmúlt időszakban több alkalommal OTKA támogatást is nyert. Bondár Mária törekvése világosan tükrözi azt a tudományos igényt, amely szerint e korszak bonyolult kéréseinek vizsgálata és megoldási lehetőségeinek felvázolása csak a teljes adatbázis birtokában válhat lehetségessé. Terveinek megvalósításához, a precíz adatgyűjtés mellett, pályázatokkal kutatói teamek bevonásával nemcsak az új forrásanyag feldolgozását mozdítja elő, hanem a korszak régebben feltárt, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó lelőhelyeinek minden részletre kiterjedő, korszerű feldolgozásaiban is aktív részt vállal. Ennek egyik nagy horderejű eredménye az európai jelentőségű budakalászi temető monografikus feldolgozása, amelynek egyik szerzőjeként és szerkesztőjeként fáradhatatlan mozgatórugója volt. Ugyanilyen nagy volumenű vállalkozás a késő rézkori Pilismarót-basaharci temető modern feldolgozása, amelyen jelenleg Torma Istvánnal közösen dolgoznak. Az adatbázis folyamatos bővítése mellett a késő rézkor problémáinak megoldását új tudományterületek bevonásával is igyekszik megközelíteni, amelyek közül az MTA Geokémiai Intézetével közösen folytatott újszerű klímatörténeti kutatásokat említhetjük. Kiemelkedő jelentőségű eredmény, hogy Bondár Mária munkássága nyomán, a késő rézkorra vonatkozó információbázisunk jelentősen bővülhetett és a Baden kultúra ismert magyarországi lelőhelyeinek száma - Banner János 1956-ban megjelent monográfiája óta - 314-ről, mára már mintegy 2000-re emelkedhetett.
Bondár Mária aktív szerepet vállal a fiatal kutatói generáció támogatásában is. Eddigi gyakorlatához hasonlóan, jelenleg, mint az intézeti rézkori team vezetője, folyamatos együttgondolkodással, közös munkával segíti a késő rézkorral foglalkozó fiatal kutatók munkáját.
Bondár Mária tudományos kutatóként az Intézet szinte valamennyi tudományos programjának aktív részese volt. 1976-tól 1994-ig, a szakirodalmi és múzeumi adatgyűjtés koordinálásával, operatív irányításával a Magyarország Régészeti Topográfiája munkálataiban közreműködött. Emellett, 1984-1987. között a Kis-Balatoni leletmentésekbe, 1985-1986 között, pedig az alföldi mikro régiós kutatásokba is bekapcsolódott. 1986-tól 2002-ig a folyamatos OTKA támogatással végzett Zala megyei mikro régiós kutatások keretében folytatott Hahót medencei és Kerka völgyi projektek egyik vezető kutatója volt. E programok keretében nevéhez fűződik számos jelentős lelőhely feltárása és feldolgozása. Az itt elért új eredmények vezettek kandidátusi disszertációjának elkészítéséhez, amely a DNy-Dunántúl kora bronzkori településtörténetének megismeréséhez hozott alapvető jelentőségű összefoglalást.
1999-től bekapcsolódott az M7 autópálya építését megelőző feltárásokba, ahol a szakmai munkán túl, egészen 2006-ig az intézeti ásatások koordinátoraként is működött. Tudományos tevékenysége mellett itt is megnyilvánulhatott különös tudományszervező készsége, amelyet 2001-től, jelenleg is, az Intézet általános igazgató-helyetteseként kamatoztathat. Menedzser típusú vezetőként szakmai, pénzügyi és humán vonatkozásokban előkészíti az igazgató döntéseit, illetve a működési feltételek biztosításával segíti az Intézet kutatómunkájának színvonalas működését.
Bondár Mária személyében tehát olyan kiváló kutatót tisztelhetünk, aki magas színvonalú kutatómunkája mellett a tudományszervezés területén is jelenős eredményeket tudhat magáénak. Érdemei elismeréseként 2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia Főtitkári Dicséretben részesítette.
Egész eddigi munkássága, és tudományos eredményei ismeretében kiemelten javasolható Bondár Mária számára a Kuzsinszky Bálint-emlékérem elnyerése is, amelyet immár érett, kiforrott, tudományterületén meghatározó jelentőségű kutatóként vehet át. A díj átadásának különös aktualitását az eddigi szakmai és tudományszervezői tevékenységét mintegy megkoronázó budakalászi monográfia megjelenése adja, amelyet szinte ezzel egyidejűleg, március elején üdvözölhetett a szakma.
M. Virág Zsuzsa
2010.04.06. 08:05 |
Címkék: bondár mária kuzsinszky díj